Telling Truth, Telling Lies, I Used To Have a Friend

I say it means a lot.

Facts are, the General's first post placed a ticking bomb into my subconscious  and the four trunkbumper's "No Hero" has been randomly popping up again and again on my playlist in the last two weeks. I couldn't help it; this is a topic I usually try to avoid at all costs, but here we go, with a complete post, thought-out, written down, waiting to be published.

24 / 1 / 06

Miért mindig az ártatlanok szenvednek? - tettem fel magamban e kérdést többször is a nap folyamán. Válasz természetesen nem érkezett, így inkább másként fogalmaztam meg a problémát. Miért nem szenvednek sohasem a bűnösök?

Perspectives, personalities and moral codes change, but some of your questions will never go away.

(Click here to ruin this reflective moment.)

A.F.O.G.

Rewatched Prometheus the other day. Like most Ridley movies, it was a good deal more enjoyable the second time around and - did you notice how friggin' ripped Noomi Rapace looks in it? Among all the Giger-esque body horror it's not hard to overlook the great deal of physical training that woman went through for the role, but if you stop and look for a moment, or maybe compare Dr. Shaw with the original Lisbeth Salander, whoa.

Weyland Corporation - Building Better Muscles

It's kind of funny how hard they try putting Charlize Theron into this powerful, dominating, basically bully character, while it's pretty clear that Noomi could take Her Skinniness out without much effort. Still, both of them could kick my ass, if it came to that, and realizing this I felt compelled to buy a pair of dumbbels and start working out properly, or at least the way I did back then, during those brighter days.

So dear Prometheus crew, thanks a lot for inspiring me, and be blessed by His Bald Retocnness' holy touch or whatever. I'm off to drink some diet black goo.

Fish Walk Among Us*

Wanna hear about something crazier, more badass, and also a lot cheesier than TMNT, Street Sharks, Extreme Dinosaurs and the whole Transformers family combined? How about a bunch of sperm whales  in robotic exo-suites, walking on land, flying in the air, and fighting alien invaders in outer space?

Mechawhales, I repeat it, Mecha-f*cking-whales is the name of this franchise, created by Hauke Scheer - his designs can be seen on DeviantArt, the backstory of the whales can be read on this site - you can also watch two animated short films about it -, and here I'm going to show you the latest character incarnation, the limited 3.5" Infantry Whale PVC figure, chicky-cheeky-check i' out:

Would pass as the secret love child of Dennis Nedry and that Dilophosaurus

Writing that I wish I could be 5 years old now would be true to some degree, but that fact is, the sight of this magnificent cetacean made me feel like a kid again for hours. Alas, it's been a long time since I could afford to spend 50 bucks on an action figure, but a man-child can dream and it would certainly be sweet to own one of these one day. For now, I wish the very best for Mr. Scheer and his vision, hopefully it becomes a cult hit, and one day we can see a live-action movie adaptation, either with or without the involvement of Michael Bay.

... and if you are wondering, what would happen if a fifty ton sperm whale (alright, I know you could hardly hold it back the first time; let's hear a huge giggity) walked ashore on mechanical legs, look no further than Junji Ito's horror manga, Gyo. It's a tale of bio-mech terror, foul body gas and disgusting sea life, both creepy and (mostly because of the translation) funny at the same time, highly recommended stuff.

Yes, you are supposed to read that from right to left

*Yup, I do know that whales are mammals, and not fish. The title is merely a reference to Christopher Lloyd's book from that half-assed Piranha sequel, which was a reference itself to a scene in Joe Dante's original Piranha, that was referencing the Creature from the Black Lagoon series, which was referenced in the third Back to the Future movie. I'm not sure where I'm going with this, but hey, that too had Christopher Lloyd...

cuz bean a grammer natsy ease kewl

Szóval az ünnepeket nagybetűvel írod, a filmcímekben viszont a legelső karaktert leszámítva minden apró, tulajdonnevek beleértve, és ilyen formában online híroldalra publikálsz, fizetés ellenében, mialatt yours truly Kevin Wasserman karrierjének legelejét tapossa, half-time-ban, minimálért.

Aham. Egy amp kellene, két futóbolond, meg egy doboz sör, és máris igazságosabbnak tűnne az élet.

(És bár elhiszem, hogy a jó öreg TLJ kiejtésével a "been extinct"-et félre lehet hallani "the best thing"-re, a legtenyérbemászóbb modorossággal csak meg kell kérdeznem: ugye kontextusról és logikáról tetszettek már hallani? De semmi vész, Tótisz is elvan, mint csarnok a vízben.)

Réjdzs.

Just Zeroes and Ones

Before taking a look at my dark and overly dramatic future vision, let's just say that I was a real jerk today.

You see, I'm one of those guys who couldn't live for 5 minutes without music in their ears. We listen to our players at every chance we've got: walking on the street, standing on the bus, at the library, during work, during classes, during breaks, before tests, before physical tests, before, after, and when it's allowed, during a major surgery of... whatever.

Long story short, this addiction of mine (really just like smoking, except I'm killing my ears instead of lungs) uses up probably 2 or 3 earphones every year. My recent little silver Sony friend died today, its right side gently slipping into eternal sleep while we were listening to the soothing voice of Academy Award winner Trent Reznor (screaming "Big time, hard line, bad luck, fist fuck!"). I happened to be at the library at the moment, so turning my two minutes of frustration into a twenty second eBay search, I found a pretty good deal on a pair of new earphones, reasonable price, one bid not too high, about 50 minutes till the auction ends.

I was sitting there like a patient, cold blooded predator waiting for the moment of strike. When the counter reached its final minute mark, only then did I place my own bid - only a few pennies higher than the original -, so the other person had no chance of taking the winning position back. Within a minute, I had the earphones and an amount of amazement at how huge of a jerk I was, and how easy it was to do this to that other user. Only because he didn't feel like another human being, complete with emotions and desires, like I am. He was just a few characters long information on my screen, seemingly nothing to do with real life. Snatching an eBay item didn't feel like a move against someone.

Since this realization I started to fear a possible future of ours; when the Internet gets a much bigger role in our world than simple add-on for business and entertainment. Think about bio-mechanics and other cyberpunk clichés, you know what I'm getting at. The days when our existence, or at least our well-being in the most physical sense will depend solely on a chunk of online information, turning us into an easy cyber-target. To people who have all the means and the bad intentions. To whom we won't be anything more than faceless users, silent characters on their screen, hopelessly bidding for a fair and long life.

No, this is most certainly not a symbolic interpretation of Facebook. Not its present form, anyway.

iseewhatyoudidthere.png

How much will the game cost?

We haven’t finalised pricing details just yet, however, we can confirm that the game will cost less than $20.

What if I told you that Slender: The Arrival, the upcoming sequel to The Eight Pages won't be a free game, but will provide decent gameplay time with an actual story? An actual story that has been co-written by Troy "Jay" Wagner, Joseph "Alex" DeLage and Tim "Bruce Campbell with sideburns" Sutton, the guys behind Marble Hornets.

Things are coming full circle it seems, if only they could get some input from Victor Surge... this is a neat move anyway. Mark me interested.

Here's everything you want to know about the project, embedded below is a cool little short flick, inspired by the original game. Ta-ta.

Fiend Without a Face

It would make me a hipster to say it's a shame that Slender Man became so mainstream (yup, I hate that phrase too) thanks to that game from a few months ago. Saying that it doesn't bother me at all would make me a liar.

My problem isn't that the thing lost its underground appeal - with an online fakelore myth you can't seriously say that it had anything underground in it anyway. It does feel strange to hear and see people constantly talk about Slendy and using pictures of him as Facebook avatars without being aware of Victor Surge and Something Awful, having seen any of the video serials, ever mentioning Masky, the Operator Symbol or HABIT help us, mutha-wifin' Ron Browz's infamous 20 Dollaz epic, but eventually a growing fanbase isn't a bad thing. Unless you're that kind of sore hipster that I've just turned out to be.

Remember this tagline? He only exists because you think of him. Try not to think of him. Thing is... Slender Man was an awesome and awesomely inspiring phenomenon, inception of things both frightening and/or funny, a lot of video series and ARGs, thousands of in-game and factual blogs, millions of fan art pieces, theories, thoughts, a real modern urban legend of epic proportions. And most people won't know about any of that.

They won't, because he crept his way into spotlight as the 2scary48mins antagonist of a game. That's right, "Slender", as nowadays every other user calls him, has become, and always will be remembered as a simple video game character. And I can't help to feel some kind of loss, or a missed opportunity here. Once a truly frightening, but also insanely fun character of our collective fears, he's now sitting innocently among other conquered monsters of our pop-culture. Nothing new in that. The Cthulhu plush, the vampire Teddy, the facehugger pillow. Slendy never had a chance.

Still, I would never say anything bad about the game. It's clearly a work of an inspired fan, and it is really well-done, a great, totally  free of charge chance to experience about eight minutes of Marble Hornets-style paranoia and jump scares. Give it a try, crap your pants, then muster your courage and give it a few more tries.

And after all is said and done, do more one thing for me, an old-timer pathetic, suit-wearing mythsucker hipster: whether it was in the game or not, remember the very first time Ol' Slendah scared you. This is the least of what we, the fans owe to this legend and the creative minds behind it.

He only exists because you think of him. Think of, and never, ever forget him.

Tiki Tiki Tiki Tiki

Dear James,

thanks for tragically ruining the lives of at least a dozen families, while giving movies and somewhat shy, almost anti-social nerds a bad name again. 

Congratulations on your shockingly original gimmicks, declaring yourself to be the Joker is certainly the most creative thing one could have done post-2008, and that subtle "Gingers have no soul!" reference with your dyed hair, whoah, hands down bro, it's a real shame you didn't try your luck in Hollywood.

I'm looking forward to reading your books though, written while spending your lifelong sentence, feeding on your one month legacy, brought to everyone by Warner Brothers, with special thanks to Bob Kane and Christopher Nolan.

Have fun! 

Your pal,

The Bloggler

(or something clever like that)

- -

And without wasting any serious words on this, I'll just put The Joker Blogs' tribute here. It expresses everything that I'd like to say, way better and memorable than I'd ever be capable of.

Longing for / What Used to Be

Same location, same sweet July air, but it feels like everything else has changed.

It was a magnificent hour. I remember it way better than what could be considered polite from either of us, according to the rules of romance literature and alcohol anyway, but like every hour, on the long run it became only a fraction, a miniature sparkle of time.

Time isn't a stale mess, something that you could really describe with terms of physics. It's a never-ending loop, a paradox of continuous birth and death, something ancient that kills and eats itself along with eventually everything else in the world over and over again, leaving nothing worthy behind.

With the branch we first held hands on demolished, our stairs transformed into something else, the church and its square became a concrete graveyard of every faint memory I had about her tender touch.

But that night, for one exceptional hour, long overdue, the future was so bright indeed.

I dreamt of scarred wrists again last night.

Számítógépes lovagok

Vállvonogatós jövőkép: fordítsuk ki egy kicsit Éjfél Kapitány szavait a multik hi-tech alkalmazottairól, s a helyi pláza walkie-talkieval felszerelt gondnokait is cyberpunknak kiálthatjuk ki. Evening cleaner beosztásban azonban küldetéseiket nem rivális cégek alkalmazottai, hanem ördögi mozgólépcsők veszélyeztetik.

A napokban volt szerencsém látni, mit művelhet valaki alsó lábszárával egy ilyen szerkezet. Az örökmozgó, fáradhatatlan recék (Miért, és mivégre kísérted sorsod, ember? Hiszen pauseon pózolva sem tart olyan sokáig végigápolni azt a rohadt üveglapot!) szó szerint csontig hatolnak, s - ezt szakmai titokként súgták meg nekem - a lépcsőfokok soha nem annyira tiszták, hogy a szétszabdalt hús egy csinos fertőzés nélkül ússza meg a dolgot. Hiába váltunk immunissá a médiában kitárulkozó nagyfelbontású gore-ra, élőben látni ilyesmit bizony felszisszentős élmény.

Statisztikai szempontból nem igaz a divatos, természetbarát online mondás, mely szeint a csokoládé- és üdítősautomaták évente több embert ölnek meg a cápáknál. Én azonban óva intenék most minden kedves olvasót. Teljesen mindegy, hogy a nyílt tengeren vagy a szomszéd utca bevásárló központjában jársz, csupa hétköznapi tárgy között: fő az óvatosság. Járj nyitott szemmel és vigyázz magadra jól!

Most pedig az árnyalva beharangozott Tankcsapda nóta helyett egy kis EBM trash, csak hogy szép kereken záruljon a poszt. (Escalator means "mozgólépcső" in Hungarian! - Cpt. Obvious) Fájdalomcsillapítónak nem a legjobb, viszont a rekeszizmokat kellően megdolgoztatjuk. Egy-két-há és!

.--. .-. --- -... .-.. . -- ..--..

A trendnek megfelelően oldalt badasszül, gondosan lenullázott haj, fejtetőn és hátul pedig könyörtelenül konformista mohawk, amit már-már művészi módon tesz közröhej tárgyává a tízpennys méretével bíró kopaszfolt, mikor kigyúrt, kellően magas emberünk a mozgólépcső előnytelenebb szakaszán kénytelen ácsorogni.

Valaha szokás volt mondani, hogy a tárgyaknak lelkük van. Ezzel a klisével több okból nem értek egyet, azonban reális megfigyelés, hogy az univerzum teljesen tudatlan ojjektumai, okai és okozatai látszólag antropomorf módon lelnek valamiféle senki által nem érzett örömet tudatos lények trollolásában. Csúnya szó, napjainkra azonban a magyar köznyelv sokat koptatott darabja, magyarázni nem sokat kell hát rajt', nagylevegő és terítem a példákat.

A hetykén nedves albán szellő, mely katasztrófa szívnek, léleknek, kedvnek s ruházatnak egyaránt, a ragacsos madárürülék, amely tökéletesre hangolt sebesség-röppálya koordinációval csapódik a fejed búbjára, a UK toplista aktuális állása, ami miatt a szokásosnál is jobban kell röhögnöd Justinon meg azon a másik srácon, Janet Jackson Super Bowlos napkorong piercingje, nem tudom, erre a traumára emlékszik-e még valaki... mind-mind olyan események, erők, véletlenek, egyszóval dolgok, amelyek valaki más kárára működve humorizálnak egy elvileg az emberi esztétikán túlmutató világ szabályai szerint, mégis vérlázítóan ízléstelenül, ha az áldozat POV-jába fecskendezed elméd egy cseppjét.

Nonhumán trollok? Ennél jobb elnevezést érdemelne a jelenség. Kár, hogy a gimi talán legmaradandóbb hatása rajtam egy visszavonhatatlan lingvisztika-undor kialakítása volt. Talán valaki más egy szép napon kiötöl-hatol valami frappánsat.

pixenomorphy #1

from Hellblazer #043

No Or Title

My grammar nazi Coke won't approve.

Sally, Take My Hand

Here's the online version of the article I found tucked into the copy of Teenage Wasteland by J. A. Kerswell, which I borrowed from the (deep breath) Oldham Library and Lifelong Learning Centre. I know, it's a book about the history of slasher movies, what kind of easter eggs should one expect from the previous readers, if not clippings like this?

Still. Celeb rapists are not the same fun, nerdy topic as Freddy, Mr. Myers and their bloodsoaked friends. To the person who put the stuff in there, in case you ever find this post - what was the point? Does it have anything to do with Jason or Sorority Row? Are those teared holes the clues to some coded message you'd like to give out to the world?

Or maybe you just have an Oskar Eriksson-esque hobby? Clipping and reading nasty pieces of journalism with some rock n' roll in the background? Getting a girlfriend or hitting the local pool is highly recommended in that case. Or you can try stalking me, Marble Hornets style. I think it would fit you. Grab a white mask and see if you can find me on Middleton Road - if the weather happens to be nice, I'm usually one of the joggers there.

Good luck.

Kóla, puska, natúrjoghurt

Aber natürlich, hogy pont akkor erőszakolja meg egy helikopter a hajnali égboltot, mikor három órányi Budd Hopkins bibliográfia tanulmányozás után nagyon erősen és kitartóan próbálok spermalopó és ánusztömő ufonautáktól mentes álomba zuhanni.

Általában nyugis környék ez, a one a.m. körül megjelent lebegő zaj- és fényáradat pedig talán nem is állt semmilyen összefüggésben a tőlünk egy lépcsőháznyira parkoló négy darab rendőrautóval. Ritka látvány itt az ilyen, és bizony kétségeket gyömöszölhet az addig csak az időjárás, no meg az átkozott repülő csészealjak miatt idegeskedő, máskülönben békeszerető egyén szívébe.

Nyílt pofozkodásra viszont nem került sor, és laza másfél órányi helyszínelés után - a kopteres mate közben kitartóan rótta zajos köreit Oldham és Manchester között - úgy távozott a yard, mintha egybesült ál'mok módra csak fánkért ugrottak volna be valahová.

Egyetlen helyi híroldalon sem találtam említést az esetről. Amilyen teátrális pánikkal lőtték annak idején az őspunk ifjakról szóló rémhíreket a köztudatba, a jelek szerint napjaink gangsztás trendje felé inkább ignorációval illik viseltetni.
Nagyon sokan rózsaszirmokkal körbecelluxozott pengeélen táncolunk, az a helyzet. Ám így még mindig jobb, mintha a csuklónkat vetnénk be rajta, mondjuk folyamatos, nagyon rad machó gizda fekvőtámasz indokán.

Geek Rage

Saying no to warez or NSFW content is one thing. When your visitors can't reach webistes because they're only allowed to use history's most useless, buggy, unable, lousy, irritating, shitty browser... well, that's just awkward.

Áj7jú.

... And Very Nice

A 'fluxuson olvastam, hogy az IMP-s poszterkollektorok 2011 egyik legjobbjának választották a franchise-hűen terebélyes című Rise of the Planet of the Apes szlogenjét (na nem az otthoni kiadás borítóján szereplő egyszavasat), mely szerint Evolution becomes revolution.

Jópofa szöveg, és ha monkey businessről meg pofákról van szó, elkerülhetetlenül eszembe ötlik Travis és Charla Nash esete A pszichopata csimpánzra, s egy életre helyben hagyott áldozata gondolok, tavaly írtam róluk, és teljesen őszintén mondom, blogposzt legyártása közben azóta sem kerülgetett olyan pocsék érzés, mint akkor.

No, de mi újság Nash asszonnyal mostanában, ha már Cézáréknak hála felemlegettük őt? Jó híreket mesél a háló: egy 2011-es operáció során új, végleges arcot kapott. Immár képes szeretteit átölelni, csókokat osztogatni és a négy lenullázott érzékszervből is használni tud már kettőt. Dramatikus klisémérő kiakasztva, de ezek bizony apró lépések egy teljes élet felé.

Apu elismerő sóhaja vagyok.

Source: http://www.bbc.co.uk/news/world-us-canada-14494556

SzOPAcs

So someone watches a pirated DVD on a Sony player - do they ban Sony from selling DVD players?

Thought not.

"Ironrash" - http://www.bbc.co.uk/news/technology-16642369

Government launches the four-lettered idea, people say no. Three letters will do fine, Ol' Gov. realizes, enter the Eph Bee Eye.

Megaupload is dead, hotfile is a coward, and the folks at Anonymous are having a ball trolling on the bureau's website. From our POV, this is a good comedy. As long as torrenting is available, there's no real risk of a worldwide change.

Well, to be fair, torrents aren't an option for me. The library, which provides my access to the Internet, takes his filtering and censoring business quite seriously. No warez sites, no torrent, no porn or pages with edgy content, like bloody-disgusting.com (after all, "bloody" is a strong swearword around here, right?) Unfortunately, all the online proxies I've found are ruled out, too.

Still, these British guys constantly give me suspicious looks, every time I show up with an mp4 player or a USB cable around my neck. That paradoxical "chilled Heat"-gaze of Robert De Niro is what I think about while staring back at them.

You. Can. Not. Bother. Me.

Almost Got A Story To Tell You

Hiszed vagy sem, úgy egy évvel ezelőtt komoly esély volt rá, hogy munka végett a Costa Concordia fedélzetén kötök majd ki.

Elképzelés szintjén rendre előmászik a fontolói rivaldafénybe nálam valami luxushajós meló - bárhogy is alakuljanak a dolgaim, mindenképpen szeretnék még ifjonci erővel végigrabszolgálni legalább egy féléves utat, ezt amolyan jellemformáló életcélnak is tekinthetjük -, tavaly pedig már készültem is felvenni a kapcsolatot a család egy ismerősével, aki hasonló célból pont ezt a pórul járt krúztutajt szemelte ki magának. A médiacirkuszt látva vajon áldja a sorsot, hogy végül szárazföldre kötő állásánál maradt? Ugyanannál, amelyért alázatot nem ismerő narrátorotok is a brithonban ("száraz"-föld, háthogyne) tengeti idejét mostanság?

Furcsán működnek a dolgok. Az ember azt hinné, a semmi közepén, több millió öles mélység felett éri majd valami agyzsibbasztóan tragikus katasztrófa, vagy legalább egy jégmezőben, a'la Titanic, the 100th anniversary edition. De hogy egy part menti homokzátony vágjon így oda egy luxusóriásnak... ejj. Good Ol' Life, Fate, God or tudod hogy van, imád harsány iróniával operálni.

~ Szerk, 1/21/12:

Bááh, priceless: