Almost Got A Story To Tell You

Hiszed vagy sem, úgy egy évvel ezelőtt komoly esély volt rá, hogy munka végett a Costa Concordia fedélzetén kötök majd ki.

Elképzelés szintjén rendre előmászik a fontolói rivaldafénybe nálam valami luxushajós meló - bárhogy is alakuljanak a dolgaim, mindenképpen szeretnék még ifjonci erővel végigrabszolgálni legalább egy féléves utat, ezt amolyan jellemformáló életcélnak is tekinthetjük -, tavaly pedig már készültem is felvenni a kapcsolatot a család egy ismerősével, aki hasonló célból pont ezt a pórul járt krúztutajt szemelte ki magának. A médiacirkuszt látva vajon áldja a sorsot, hogy végül szárazföldre kötő állásánál maradt? Ugyanannál, amelyért alázatot nem ismerő narrátorotok is a brithonban ("száraz"-föld, háthogyne) tengeti idejét mostanság?

Furcsán működnek a dolgok. Az ember azt hinné, a semmi közepén, több millió öles mélység felett éri majd valami agyzsibbasztóan tragikus katasztrófa, vagy legalább egy jégmezőben, a'la Titanic, the 100th anniversary edition. De hogy egy part menti homokzátony vágjon így oda egy luxusóriásnak... ejj. Good Ol' Life, Fate, God or tudod hogy van, imád harsány iróniával operálni.

~ Szerk, 1/21/12:

Bááh, priceless: