cuz bean a grammer natsy ease kewl

Szóval az ünnepeket nagybetűvel írod, a filmcímekben viszont a legelső karaktert leszámítva minden apró, tulajdonnevek beleértve, és ilyen formában online híroldalra publikálsz, fizetés ellenében, mialatt yours truly Kevin Wasserman karrierjének legelejét tapossa, half-time-ban, minimálért.

Aham. Egy amp kellene, két futóbolond, meg egy doboz sör, és máris igazságosabbnak tűnne az élet.

(És bár elhiszem, hogy a jó öreg TLJ kiejtésével a "been extinct"-et félre lehet hallani "the best thing"-re, a legtenyérbemászóbb modorossággal csak meg kell kérdeznem: ugye kontextusról és logikáról tetszettek már hallani? De semmi vész, Tótisz is elvan, mint csarnok a vízben.)

Réjdzs.

Számítógépes lovagok

Vállvonogatós jövőkép: fordítsuk ki egy kicsit Éjfél Kapitány szavait a multik hi-tech alkalmazottairól, s a helyi pláza walkie-talkieval felszerelt gondnokait is cyberpunknak kiálthatjuk ki. Evening cleaner beosztásban azonban küldetéseiket nem rivális cégek alkalmazottai, hanem ördögi mozgólépcsők veszélyeztetik.

A napokban volt szerencsém látni, mit művelhet valaki alsó lábszárával egy ilyen szerkezet. Az örökmozgó, fáradhatatlan recék (Miért, és mivégre kísérted sorsod, ember? Hiszen pauseon pózolva sem tart olyan sokáig végigápolni azt a rohadt üveglapot!) szó szerint csontig hatolnak, s - ezt szakmai titokként súgták meg nekem - a lépcsőfokok soha nem annyira tiszták, hogy a szétszabdalt hús egy csinos fertőzés nélkül ússza meg a dolgot. Hiába váltunk immunissá a médiában kitárulkozó nagyfelbontású gore-ra, élőben látni ilyesmit bizony felszisszentős élmény.

Statisztikai szempontból nem igaz a divatos, természetbarát online mondás, mely szeint a csokoládé- és üdítősautomaták évente több embert ölnek meg a cápáknál. Én azonban óva intenék most minden kedves olvasót. Teljesen mindegy, hogy a nyílt tengeren vagy a szomszéd utca bevásárló központjában jársz, csupa hétköznapi tárgy között: fő az óvatosság. Járj nyitott szemmel és vigyázz magadra jól!

Most pedig az árnyalva beharangozott Tankcsapda nóta helyett egy kis EBM trash, csak hogy szép kereken záruljon a poszt. (Escalator means "mozgólépcső" in Hungarian! - Cpt. Obvious) Fájdalomcsillapítónak nem a legjobb, viszont a rekeszizmokat kellően megdolgoztatjuk. Egy-két-há és!

You're Gonna Need a Bigger Screen

Szóval néhány UK mozi oldalán mostanság ilyeneket lehet olvasni:

JAWS

Jaws back on the big screen. Coming soon - register for a ticket alert.
Running time:120mins.
Due to be released: 15/06/2012
Friday 15th June

Mi is a véleményem erről a filmről? => Klikk. Nem túlreagálván, abszolút izgalommentesen fogadva eme tényleg fantasztikus re-release hírét (Jurassic Park? mehh! Titanic 3D? pihha! Episode I? pfijj!), most csak annyit írnék:

! ! ! GJIÁÁÁÁÁÁRGH, FUCK YEAH ! ! !

Good Ol' Life, Fate, God Or Whatever, don't you dare screw this up for me.

Don't you fucking dare.

.--. .-. --- -... .-.. . -- ..--..

A trendnek megfelelően oldalt badasszül, gondosan lenullázott haj, fejtetőn és hátul pedig könyörtelenül konformista mohawk, amit már-már művészi módon tesz közröhej tárgyává a tízpennys méretével bíró kopaszfolt, mikor kigyúrt, kellően magas emberünk a mozgólépcső előnytelenebb szakaszán kénytelen ácsorogni.

Valaha szokás volt mondani, hogy a tárgyaknak lelkük van. Ezzel a klisével több okból nem értek egyet, azonban reális megfigyelés, hogy az univerzum teljesen tudatlan ojjektumai, okai és okozatai látszólag antropomorf módon lelnek valamiféle senki által nem érzett örömet tudatos lények trollolásában. Csúnya szó, napjainkra azonban a magyar köznyelv sokat koptatott darabja, magyarázni nem sokat kell hát rajt', nagylevegő és terítem a példákat.

A hetykén nedves albán szellő, mely katasztrófa szívnek, léleknek, kedvnek s ruházatnak egyaránt, a ragacsos madárürülék, amely tökéletesre hangolt sebesség-röppálya koordinációval csapódik a fejed búbjára, a UK toplista aktuális állása, ami miatt a szokásosnál is jobban kell röhögnöd Justinon meg azon a másik srácon, Janet Jackson Super Bowlos napkorong piercingje, nem tudom, erre a traumára emlékszik-e még valaki... mind-mind olyan események, erők, véletlenek, egyszóval dolgok, amelyek valaki más kárára működve humorizálnak egy elvileg az emberi esztétikán túlmutató világ szabályai szerint, mégis vérlázítóan ízléstelenül, ha az áldozat POV-jába fecskendezed elméd egy cseppjét.

Nonhumán trollok? Ennél jobb elnevezést érdemelne a jelenség. Kár, hogy a gimi talán legmaradandóbb hatása rajtam egy visszavonhatatlan lingvisztika-undor kialakítása volt. Talán valaki más egy szép napon kiötöl-hatol valami frappánsat.

Haza/fika

Ju dzsőmün. Nó? Hongöri? Ejhöhöh! Átóf ju dzsőmün. Khreháeühh! Lájked hia? Frímani, hjéeh? Uhhéhéhérh! Hangri hongöri. Ekhehehöhh!

Nem működik, öreg. A rozsdás röhögésednél is erőltetettebb bármiféle hazafias implikáció, ha hozzád hasonlótól jön. Igen, hazád vérét szívom, és bocsáss meg érte, de süt rólad, hogy legszívesebben te is ezt tennéd azzal a hírhedt földdarabbal a pocsolya túloldalán, a legendás nyugattal, ahonnan a kaliforniai napfényben grillezett dansz és urban-kúltúrád érkezik.

Swagpulcsi mögé rejtett pocak, mintha Bud helyett iható olcsósörön meg gulyáson (ó, ha tudnád, ez mennyire övön aluli volt) nevelkedtél volna, és végeláthatatlan, fájdalmasan kiszámítható álmok tucatnyi LA-ben lőtt rapvideó, nomeg a Jersey Shore által megihletve; az örökös eső alatt ragadt életed összes tragédiája, amit sosem ismernél be. Inkább előveszel engem, és clever boyba csapva bevándorlókról panaszkodsz.

Jól ismerem a fajtád. Te vagy, aki napi hat óra melóval fejleszted tökélyre a behízelgő modorod. Aki a hét közepén is képes borba fojtani lappangó hazafiasságát, hogy megrészegült főnixként törjön ki belőle, az életről mindent tudni vélő, bitchmester fenegyerekként, aki könyörtelenül mondja meg a frankót, hogy aztán meg is tapsolja magát, egy tenyérrel, mások csupasz arcán. Aki félreértette Lennont, és valóban megtanult mosolyogva gyilkolni. Akinek mindig igaza van.

Abban is, hogy nem vagyok jobb nálad. Jól gondolod: szintúgy önző és gyűlölködő vagyok, mint az összes parazita, méretemhez képest ömméééézingli nagy egóval, és egy édes gondolattal, ami csaknem engem is idióta vihogásra késztet.

Nem tudom, eszembe jutsz-e három hónap múlva. Abban azonban biztos vagyok, hogy a saját fészkemben csordogáló folyó partján fogok lebzselni a tűző nap alatt, alkohollal tömött kezekkel és erekkel, déjzgóbájt hallgatva, amit a bőrdzseki brigád többi tagjával együtt fél-ironikusan minden szarnak elhordok majd, és abban a mámoros négy percben boldogabb leszek, mint te bármikor voltál a szerencsétlen tucatéleted folyamán.

Faszfej.

Kóla, puska, natúrjoghurt

Aber natürlich, hogy pont akkor erőszakolja meg egy helikopter a hajnali égboltot, mikor három órányi Budd Hopkins bibliográfia tanulmányozás után nagyon erősen és kitartóan próbálok spermalopó és ánusztömő ufonautáktól mentes álomba zuhanni.

Általában nyugis környék ez, a one a.m. körül megjelent lebegő zaj- és fényáradat pedig talán nem is állt semmilyen összefüggésben a tőlünk egy lépcsőháznyira parkoló négy darab rendőrautóval. Ritka látvány itt az ilyen, és bizony kétségeket gyömöszölhet az addig csak az időjárás, no meg az átkozott repülő csészealjak miatt idegeskedő, máskülönben békeszerető egyén szívébe.

Nyílt pofozkodásra viszont nem került sor, és laza másfél órányi helyszínelés után - a kopteres mate közben kitartóan rótta zajos köreit Oldham és Manchester között - úgy távozott a yard, mintha egybesült ál'mok módra csak fánkért ugrottak volna be valahová.

Egyetlen helyi híroldalon sem találtam említést az esetről. Amilyen teátrális pánikkal lőtték annak idején az őspunk ifjakról szóló rémhíreket a köztudatba, a jelek szerint napjaink gangsztás trendje felé inkább ignorációval illik viseltetni.
Nagyon sokan rózsaszirmokkal körbecelluxozott pengeélen táncolunk, az a helyzet. Ám így még mindig jobb, mintha a csuklónkat vetnénk be rajta, mondjuk folyamatos, nagyon rad machó gizda fekvőtámasz indokán.

... And Very Nice

A 'fluxuson olvastam, hogy az IMP-s poszterkollektorok 2011 egyik legjobbjának választották a franchise-hűen terebélyes című Rise of the Planet of the Apes szlogenjét (na nem az otthoni kiadás borítóján szereplő egyszavasat), mely szerint Evolution becomes revolution.

Jópofa szöveg, és ha monkey businessről meg pofákról van szó, elkerülhetetlenül eszembe ötlik Travis és Charla Nash esete A pszichopata csimpánzra, s egy életre helyben hagyott áldozata gondolok, tavaly írtam róluk, és teljesen őszintén mondom, blogposzt legyártása közben azóta sem kerülgetett olyan pocsék érzés, mint akkor.

No, de mi újság Nash asszonnyal mostanában, ha már Cézáréknak hála felemlegettük őt? Jó híreket mesél a háló: egy 2011-es operáció során új, végleges arcot kapott. Immár képes szeretteit átölelni, csókokat osztogatni és a négy lenullázott érzékszervből is használni tud már kettőt. Dramatikus klisémérő kiakasztva, de ezek bizony apró lépések egy teljes élet felé.

Apu elismerő sóhaja vagyok.

Source: http://www.bbc.co.uk/news/world-us-canada-14494556

Almost Got A Story To Tell You

Hiszed vagy sem, úgy egy évvel ezelőtt komoly esély volt rá, hogy munka végett a Costa Concordia fedélzetén kötök majd ki.

Elképzelés szintjén rendre előmászik a fontolói rivaldafénybe nálam valami luxushajós meló - bárhogy is alakuljanak a dolgaim, mindenképpen szeretnék még ifjonci erővel végigrabszolgálni legalább egy féléves utat, ezt amolyan jellemformáló életcélnak is tekinthetjük -, tavaly pedig már készültem is felvenni a kapcsolatot a család egy ismerősével, aki hasonló célból pont ezt a pórul járt krúztutajt szemelte ki magának. A médiacirkuszt látva vajon áldja a sorsot, hogy végül szárazföldre kötő állásánál maradt? Ugyanannál, amelyért alázatot nem ismerő narrátorotok is a brithonban ("száraz"-föld, háthogyne) tengeti idejét mostanság?

Furcsán működnek a dolgok. Az ember azt hinné, a semmi közepén, több millió öles mélység felett éri majd valami agyzsibbasztóan tragikus katasztrófa, vagy legalább egy jégmezőben, a'la Titanic, the 100th anniversary edition. De hogy egy part menti homokzátony vágjon így oda egy luxusóriásnak... ejj. Good Ol' Life, Fate, God or tudod hogy van, imád harsány iróniával operálni.

~ Szerk, 1/21/12:

Bááh, priceless:

Post Zero

"Hullo, Manchester."

"Hullo, Chris Lydecker."

"How are you then, Manchester?"

"All right. Full of people. Raining. You?"

"Ahh. Not bad. 'cept for the back of my heels, getting sawed into bloody pieces by my precious new boots. I think I'll go get me a Pepsi at Home Bargains soon."

"Good idea, Chris."

"Thank you, Manchester. Good thing, they're cheap as shlock cinema."

~ inspired by
Mr. Neil Gaiman

Most pedig közel egy év üresen, csendben tátongó blogszpészt követően ideje rendszerteremtést megelőzvén hagyományokat törni, Ruiner Rose lendületével. Egy gyors posztimport és mély lélegzetvétel. Anyanyelven szólok eddig nem anyanyelven írt blogomba, méghozzá nem anyanyelvi környezetből.

A mindenható erő, melyet itt fantáziátlanul csak Good Ol' Life, Fate, God Or Whateverként emlegetnek a bejegyzések, szóval ez a kiszámíthatatlan kliséforrás rutinszerűen biztosítja, hogy halandó szerénységünk művészi indulatai a legalkalmatlanabb időszakokban törjenek fel. Alkotnál, de éppen apokaliptikus tintaválság van, vérszomjas médiatörvények emelnek falakat előtted, esetleg ne adj GOLFGOW, a végtagjaid váltak használhatatlanná - utóbbihoz képest az állandó internet-hozzáférés hiánya nem tűnik komoly dolognak egy blogger számára sem.

Rendelkezésemre áll: heti pár óra valamelyik brit város számítógépeire kattanva, egy offline, ám magyarul is igen patent billentyűzet, valamint jó pár izgalmas, unalmas, édes, borzalmas, ám valamilyen szinten szórakoztató gondolat. Netrehányásra várva. Hiányzott már.

Tl;dr Microwave Jellyfish'd ENG version: in this very place, the Great Mindstingers' legacy shall live on, lovingly ripping off his favorite band's maiden name - and the posts got bilingual!