Általában nyugis környék ez, a one a.m. körül megjelent lebegő zaj- és fényáradat pedig talán nem is állt semmilyen összefüggésben a tőlünk egy lépcsőháznyira parkoló négy darab rendőrautóval. Ritka látvány itt az ilyen, és bizony kétségeket gyömöszölhet az addig csak az időjárás, no meg az átkozott repülő csészealjak miatt idegeskedő, máskülönben békeszerető egyén szívébe.
Nyílt pofozkodásra viszont nem került sor, és laza másfél órányi helyszínelés után - a kopteres mate közben kitartóan rótta zajos köreit Oldham és Manchester között - úgy távozott a yard, mintha egybesült ál'mok módra csak fánkért ugrottak volna be valahová.
Egyetlen helyi híroldalon sem találtam említést az esetről. Amilyen teátrális pánikkal lőtték annak idején az őspunk ifjakról szóló rémhíreket a köztudatba, a jelek szerint napjaink gangsztás trendje felé inkább ignorációval illik viseltetni.
Nagyon sokan rózsaszirmokkal körbecelluxozott pengeélen táncolunk, az a helyzet. Ám így még mindig jobb, mintha a csuklónkat vetnénk be rajta, mondjuk folyamatos, nagyon
